Mivel rájöttem hogy a blogolás faszság ezért valószínűleg bezár a bazár, de ilyen rövid szösszeneteket néha benyögök.  Nagyjából kurvára mindegy, mert a látogatottság majdnemhogy fordított arányosságban van a postjaim számával, szóval nem akarok elriasztani senkit felesleges új információkkal.  

 

Napsütés és fagypont, éljen május elseje. 

ma	0 (-5, -100%)
tegnap	5
leglátogatottabb nap	21, 2007. március 14., szerda
napi átlag	7

Heti látogatások
ezen a héten	17 (-46, -73,02%)
múlt héten	63
leglátogatottabb hét	104, 2007. 11. hét
heti átlag	40

Havi látogatások
ebben a hónapban	171 (-135, -44,12%)
múlt hónapban	306
leglátogatottabb hónap	318, 2007. január
havi átlag	114

Kis statisztika. Komolyan lassan kiadok reklámfelületeket a blogon. Nagyszerű ez a lelkesedés annak ellenére, hogy kb. havonta születik mostanában új bejegyzés. Köszi, tartsatok ki a jövőben is! 

Más: Miért érzik kötelezőnek az emberek, hogyha egy anyuka csecsemővel utazik a tömegközlekedésen, akkor kötelező bután mosolyogni rá?

Amúgy meg itt a tavasz, lő a Hamasz. Jó ez a jó idő, csak az évfolyamdolgozatnak nem tesz jót, kb. még mindig nem tudom az exact címet és 3 hét múlva lekéne adni. Vizsgaidőpontok megvannak, úgy néz ki lazább lesz, mint a múlt félév mivel két tárgyat eleve ott felejtettem. 

Amy Winehouse

Hot, genius, whatever, szerelmes vagyok...

 

nővérem fényképei március 15.-éről, ha érdekel ez még bárkit:

http://luki.clubbing.hu/langyosaborom/

 

 

Tegnap 11 körül indultam el itthonról. Soha nem láttam ennyire békésnek a várost, mint akkor. Mindig így kellene kinéznie. Napsütés, anyukák tologatták a babakocsit az Erzsébet téren, sétálók, de egyébként szinte üres utcák. Aztán lassan megérkeztem a Nemzeti Múzeomhoz, ahol már zászlórengeteg és örjöngés szólt az ünnepi előadásnak. Mielőtt továbbmennénk tisztázzuk, a képlet annyi, hogy Budapest lakosságának nagyrésze pártállástól függetlenül lelépett, vidékre ment, merthogy nem szereti a balhét, aki szereti, az maradt. Plusz hozzájuk érkezett még meg vidékről az a réteg, aki a forradalom lázában ég, balhézni akar és leginkább szélsőjobbos eseményekre jött. Vissza: nem tudom az előadás miért sértette a nemzeti érzületet, de nagyon kivoltak rá a fújjolók. Persze, ott volt a Gyurcsány, meg a Kóka, de hát kérem, lett volna még alkalom őket ugatni, a színészek erről igazán nem tehettek, nyilván előadásuk kritikájának vették, ahogy a közönség reagált.  Az ipodom fülese a pólómon lógott, nyilván zord titkosszolgálati ember látszatát keltettem, mert egy öreg néni odajött hozzám és mutogatott rám

- Biztos maga is füles, ismerem a fajtájukat!

- Maga nagyon hülye, kérem.

-Vannak nálam hülyébbek is.

-Ez kétségtelen, de azért erős versenyző.

Miután lefolytattuk az emelkedett társalgást elindultam a Március 15-e térre. Gondoltam megnézem a mai egyetlen nem jobboldali rendezvényt, amit az SZDSZ szervezett. A teret már délben hatalmas tömegben szállta meg az árpádsávos, karszalagos és mittudomén még milyen egyéb a radkiláis trendnek megfelelő kiegészítőkkel felszerelt tömeg. Nyilván utálják a Demszkyt meg utálják az SZDSZ-t, de kérem, volt nekik szervezve több száz tüntetés, ha valaki pont erre akart menni, mert olyan eltévelyedett, hogy a mai választékból ez jött be neki a legjobban, annak miért nincs joga ezt végighallgatni? Majd ők döntik el, ki, mikor, hova mehet és milyen kommentárokkal hallgathat milyen tüntetést? Én speciel ünnepelni mentem volna, nem tüntetni. 4 éves korom óta mindig kijártunk a Márc. 15 térre. ott tegnap karlendítés, mocskos zsidózás, buzizás voltak az ünnepi jelszavak. Az ott ünneplők ettől függetlenül nem féltek, tapsoltak, mikor úgy gondolták tapsolni akarnak és nem riadtak vissza attól sem, hogy vitatkozzanak. Csakhogy szétvoltak szórva apró sejtekre a szélsőjobb rengetegben.

 

Folyt. köv. 

Március 15.-e nálunk mindig viszonylag fontos ünnep volt. Már ovis koromban is megkaptam a kis dzsekimre a kokárdát aztán beletűztem a hurkapálcikás zászlót a Petőfi-szobor előtti virágágyás földjébe. Úgy értem, október 6.-át már kissé nehezebben fogtam fel, október 23-áról meg még tízévesen azt hittem, hogy 89-ben volt forradalom. Március 15 viszont mindig március 15 volt, képben voltunk. Mindig ez volt a tavasz első ünnepe, napsütés, lobogtathattam a zászlót meg egyébként is krúzoltunk a városban össze-vissza, mindig élveztem. A mai gyereknek ez az ünnep valószínűleg arról szól, amiről a többi nemzeti ünnep is. Hogy a Gézukának kicsi a kokárdája, de érthető mert Apu mondta, hogy Gézuka papája kommunista és zsidó is és hogy Gézukát rendszeresen verik otthon és ha nagy lesz ő is kommunista lesz, vagy hogy Pistike énekli a Himnuszt, tehát Pistike fasiszta és az apukájának állítólag nagymagyarországos címer van az autóján és otthon karlendítéssel kell köszönteni ha hazaér. Ennek megfelelően az iskolai ünnepség után, mikor mindenki kiröhögte magát a Szabó Vera affektálós, sírvaordítós "Rabok legyünk vagy szabadok"-ának kiröhögése, majd Juli néni lecseszése után egymásnak lehet esni a tanteremben és ennek az ünnepnek is két főszereplője lesz, Petőfi arca pedig szépen lassan elmosódik, mint a róla megmaradt egyetlen daugerrotípián.

Legfőbb közjogi méltóságunk azért nem kicsit tűnik beszarinak. Október 23-án is beijedt és a mostani balhét is szeretné minél messzebb elkerülni, de lehetőleg a székely atyafiak között, mert az mégis legalább egy pozitív píár. Ellentétben azzal, hogy az itthoniakra meg szarik, nem először. Mit szólnának mondjuk a britek, ha a királynő bejelentené a nemzeti ünnepükön (pl. a saját születésnapján), hogy bocsi srácok, de átugrom Kanadába, mert meghívott a kuzinom és egyébként is olyan menő bulikat szervez. Sólyom "csakakkorszólokhakérdezemmagam" László vígan kávézgat Viktorral, ha meg Viktor kordont bont, esetleg seggberúgja csak az etikett miatt, de mivel véleménye immár teljesen irreleváns, Viktor ezt le se szarja, a helyében én is ezt tenném.

nem értem mi a problema. felszólaltak fityeszesek az 50 zsidónak vélt politikus felsorolása után ugyanazon a pódiumon?fel… arról zengett a zének, hogy na talán ezt azért mégse?nem… OV lassan árpádsávos pizsamában bújik ágyba, de a csegevara meg egy rohadt gyilkos komenista. fletó beodbta az ütőkártyát és valljuk be nem alaptalanul,pont ez a jó ebben a kártyában,hogy bármikor kijátszható,hiszen igaz.a magyar (értsd egyiik ágon sváb másikon örmény,nagyszülők közt zsidrák is lészen) brummog a zsidóra (értsd már az ükapja is Budapesten született), a zsidó brummog a cigányra, a cigány meg brummog a másik cigányra miközben persze mind magyar a hülyéje és ettől ilyen paranoiás mert az egész népet átlengi az identitásválság, amire mindenki máshogy próbál reagálni (szentkoronázik, alkotmányol és sámánszakkörre jár oder marhavagont tologat végig az országon és bűnös nemzetet kiáltoz)
az előítélet, a bizalmatlanság természetes reakció, egyfajta védelmi berendezés és mindenkiben megvan, még a legvadabb TASZ aktivistában is. de ez csak akkor működik, ha megvan mellette egy bizonyos fokú tolerancia, a másik elfogadása az érdekközösség keresése,mert ha ötfelé húzzák, szétszakad az ország és megint a kisantant jár jól :>

1. Intra-Visegrad Scholarship: A visegrádi csoport országaiból (cseh, magyar, lengyel, szlovák) pályázó egy másik tagországbeli tanulmányútja.
Az ösztöndíj összege: 4.000 euro a diák, és 3.000 euro a fogadóintézmény részére.
2. Out-Going Scholarship: A visegrádi csoport országaiból származó diákok tanulmányútja a következő országbeli egyetemekre: Albánia, Bosznia és Hercegovina, Horvátország, Fehéroroszország, Macedónia, Moldova, Montenegro, Szerbia, Ukrajna
Az ösztöndíj összege: 5.000 euro a diák, és 3.000 euro az egyetem részére.
3. In-Coming Scholarship: belorusz, horvát, moldovai, orosz, szerb, ukrán diákok számára a visegrádi csoport országaiba.
Az ösztöndíj összege: 5.000 euro a diák, és 3.000 euro az egyetem részére.

Az ösztöndíjak időtartama: 5 vagy 10 hónap. A pályázás feltétele legalább négy befejezett szemeszter.
Pályázati határidő: 2007. január 31.

 

 

Nos itt a remek alkalom, irány Kelet-Európa keleti szeglete, a tudás Mekkája és a mediterrán örömök kincsestára, a Balkán! Tanulj nemzetközi jogot Albánia meredélyein a nagy Hodzsa utódaitól, okulj a demokrácia és önrendelkezés fortélyairól a legjobbaktól Fehéroroszországban! Eleged van a drága magyar kurvákból, nem is járnak már az egyetem felé? Moldáviát neked találták ki! Hol várna rád magyarként több lehetőség tanulmányaid és vidám diákélet országútján, mint a nyugalmas Szerbiában?Ebből az ösztöndíjból úgy fogsz élni mint a kiskirály, már ameddig a helyi erők életben hagynak. 

Kb. ez jutott eszembe mikor megkaptam a mailt.